Talán kevesen ismerik, de Tata az egyik legszebb városa hazánknak. Tavak, parkok, pezsgő kulturális élet, vidám, barátságos emberek… Budapesttől 70 km-re, festői, nyugodt környezetben nyugvó kisváros, melynek talán egyik legszebb része az Öreg-tó környéke.

   Az Öreg-tó Magyarország egyik legidősebb mesterséges tava, feltehetőleg még a honfoglalás előtt építették. Azóta folyamatosan használták, bővítették, főleg a Tatai Vár védelme miatt.

Vannak köztük furcsák, megdöbbentőek, viccesek, fontosak… Mindenképpen érdemes tudni, mikor mit ünnepelünk.

Február 1. – a köztársaság napja, a Tisza élővilágának emléknapja, a civilek napja

Február 3. - a rejtvényfejtők napja

Február 4. – a katonai térképészet napja

Február 13. – Budapest ostroma végének emléknapja

Február 25. – a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja

Március 1. – Haditechnikai kutatók és fejlesztők napja

Március 22.

   A Magyar Kultúra Napja nem hivatalos, „piros betűs” ünnepünk, de évről évre egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a szellemi és tárgyi emlékeinkre, amelyek méltán gazdagítják nemzeti értékeinket.

   Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt megírását, ennek emlékére ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek minket hagyományainkra, nemzeti örökségünkre, múltunkra, melynek legszebb bizonyítékait sikerült megőrizni.

Ha 5 éves kisfiamtól kérdezem, milyen színű a magyar zászló, hibátlanul sorolja: piros, fehér, zöld. De mit jelentenek ezek a színek?

Kezdetben a krónikák tanúbizonysága szerint a magyarok fekete turulmadárral díszített vörös zászló alatt harcoltak. Később terjedt csak el a mai piros-fehér-zöld lobogó.

Piros: vér, tűz, háború, veszély, erő, szerelem, vágy szenvedély jelképei.

Fehér: fény, jóság, ártatlanság, egyszerűség, tisztaság, tökéletesség színe, a címertanban a fehér jelent hűséget, kötelességtudást, egyszerűséget is.

Ha Magyarországra gondolok, a legelső vers, ami eszembe jut, Petőfi Sándor Hazámban című verse. Kevesen olvasnak napjainkban Petőfitől, de nemcsak tőle, hiába, a versek "nem divatosak". Mégis úgy gondolom, ez az alkotás többet ér minden hazánkat népszerűsítő reklámnál...

HAZÁMBAN

Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött mig őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;

Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.

Ady Endre

TEMETÉS

Temetek, gyászom van, lélekölõ gyászom,
Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,
Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba,
Azt mind belezárom sötét koporsóba...
-- Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Nincs ember szivében oly keserû bánat,
Mint az én szivemben. Elnémítja számat...
Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,
Aki nekem dalolt lenn a koporsóba
-- Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?
Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?